Kávéautomaták. Emberek. Különfélék. 
Pénzérmék, választógombok, műanyag poharak. Helyzetek, mozdulatok, tekintetek, humor. Nevetés. Magunkon.
A mozdulat, a történet mindig ugyanaz, mégis mindig más.

Különböző figurák járulnak ehhez a már-már kultikus objektumhoz, hogy hódolhassanak szenvedélyüknek, a napi (minimum) egy műanyag pohárkányi élvezethez. A kávéautomata pedig egy pénzérme ellenében – jó esetben - teljesíti a kérést. 

A darab során különféle karaktereket láthatunk viszont, különböző, néha már abszurd, groteszk helyzetekben, akik csak egy pohár kávéra vágynak…

Méhes Csaba egyszemélyes mozgásszínháza, mely a gesztusok, a mimika, a pantomim eszköztárára épül.